Rikiki miközben sorsát kovácsolta, hogy életre jobbra forduljon, még valamit a kalapácsa és üllője szorított. Az egyik mancsát véletlenül!
- Ha az a sorsom, hogy szenvedjek és nélkülözzek vén koromra, akkor azt nem fogadhatom el! Ezzel majd minden megváltozik!
Rá is készült az ütésre, feje fölé emelte kalapácsát majd amögé, kinyújtott karja úgy pörgött teste körül mint valami túlhajtott vursliskerék. Azután megtörtént! Elemi erővel sújtott le az üllőre, vagyis a kezére. Égette mint a tűz, törte mint a föld, hasította mint a levegő, csípte mint a hideg víz. Valószínűleg fájdalmas volt.
- Jajj, magamra csaptam! Óh legyek átkozott!
Nem kellet volna ezt kívánnia, mert rögvest azzá lett. Egy üres, félhomályos teremben találta magát. Előtte egy asztal, rajta kettő répa és egy szépséges karalábé terpeszkedett. A falon képek lógtak, festmények lehettek talán. Az egyiken egy mamlasz tömte magába a csokoládét, a másikon emberek szotyiztak, de az utolsó kép volt a legrémisztőbb! Egy hatalmas néger focista fejelt a labdába, szétfröccsenő vizes izzadsága valóságos szökőárt zúdított a szobára. El is lepte az összes újságpapírt, ami a földön hevert.
- Átkozott lettél! Melyiket választod?
A hirtelen előtörő, mély, kíméletlen és tudományos hang megijesztette Rikikit. A sötétből egy hatalmas árny lépett elő. Bőre fekete volt, akár a túlkakaózott tejbedara, szeme fehér mint a meg nem kakaózott tejbedara, léptei nagyok, kezei méretesek.
- Ijesztő vagy! - mondta őszintén Rikiki.
- Tudom! Én vagyok az a nagy barna focista, a képen akit láttál. Már a véghajrá közeledett, és valljuk be, elfelejtettem bekenni magam az izzadásgátlóval. Tudod Afrikába is játszottunk, ott meg azért meleg van.
- Megjött az étvágyam. Ehetek a répából? - kérdezte a macska.
- Majd ha kiválasztottuk az átkodat.
- Essünk túl rajta...
A focista hátralépett, és egy kredencet vett elő. Kicsit megrázta, hogy a tányérok és az ócska porcelánok kipotyogjanak belőle, majd a macska elé tette.
- A gonosz női robot, dobozoló dobbermanok, borzalom a hónaljon, tizenötéves tragédia, telhetetlen és lehetetlen, fanyar fordítás, és az A – sorolta gépiesen.
- Én az A-t választanám, az hangzik a legegyszerűbbnek! - mondta a macska és elment balra.

 Rikiki az ostoba macska üveges tekintettel bámulta frissen termesztett paradicsomját. Simogatta gyökerét, levelét, húsos, formás, lédús fenekét cirógatta. Nem akarta, hogy túlérett legyen, hiszen mindannyian tudjuk milyen csúnya egy paradicsom, ha zöld moszat lakozik szívében. A kincsére támadó cseles rovarokat is ádáz méreggel kergette el. Ezek a gaz bogarak, megsérthetik pirosarany almáját. Héját felkaristolhatják, lakmározhatnak belőle, vérét szívhatják. Még belegondolni is rossz! Átkozott kártevők!
- Römi! Te mit szoktál csinálni a vámpírokkal? - szólt át a szomszédba.
Az felemelte a fejét, kidugta a kutyaházból, keresztbeálló szemekkel a macskára nézett majd megszólalt:
- Legyártok nekik egy kis szenteltvíz koktélt!
- Hogyan?
- Hát mixerrel no. Először a fagyasztóból kiveszek jégkockákat, azután belemorzsolok kettő ezüstgolyót, és shakerben felfogok néhány régi keresztet meg egy kis fokhagymát, azt megtöröm és felöntöm szenteltvízzel - magyarázta az eb, majd kitépett magából egy bolhát és földkörüli pályára röpítette.
- Óh te barbár! Tudtam hogy semmihez sem konyítasz! - nyávogta el magát Rikiki és faképnél hagyta a bolhazsákot, aki lustán tekergőzött vissza ócska kunyhójába.
Mert csak egyvalamit szeretett jobban a paradicsomnál, mégpedig a fokhagymát! Azok az édes kis gerezdek, olyanok akár egy újszülött rózsás arcpárnácskai, úgy csücsülnek egymás mellett mint a legaranyosabb pingvinek télvíz idején. És a szaguk! Az a kesernyés-csipős jellegzetes kaparás, ami örömkönnyeket varázsol bárki szemébe. Az a rejtélyes egyveleg, mit alkimisták és szerzetesek fejtettek évezredeken át. Ó, a fokhagymaföldek kipréselt esszenciájától, sohasem tudott szabadulni.
- Milyen nehéz az élet, nehezebb mint hinném!
Dilemmája borzalmas, és szívbemarkoló! Rikiki az ostoba macska, kinek neve merő véletlen azzal a kártyajátékkal, egyre csak keringett és keringett. Körbe körbe sétált, futott. Szőrét tépte, farkát harapta, fogát csiszolta körmein, majd körmét reszelte tűhegyesre fent fogain, hogy erősebben téphesse szőrét és haraphassa farkát. Egyszóval jól magába gabalyodott, de nem úgy mint ahogy a szerelmesek szoktak! Már se szőre, se farka, se körmei, még csak szája sem maradt, ennek a szerencsétlen párának, kit oly megrázóan rázott az élet. Ez a nehéz kegyetlen sors, egyre csak húzta és húzta, már a földre taszította, egyenesen bele a kutyaszaros fűbe. De a fű is kirohadt alatta, mert kirohad az ha nem látja a napot, így hát tovább nyomta ez a súlyos béklyó, egyenesen bele a talajba hogy megállás nélkül haladjon a föld magjáig ha útközben meg nem állítják a giliszták hatalmas felhőkarcolói.

- Hé főnök, nézd már reng az irodánk! Csak nem leépítést akar a vezérigazgató, akkor nekem annyi. Etetnem kell a családomat, már humuszra sincs pénzünk - mondta egy girhes beosztott, olyan sovány volt mint egy giliszta, látszott hogy éhbérért dolgozik.
- Hogy nézzek oda, hisz giliszta vagyok! Nincs szemem, már ezt is elfelejtetted. Menjél vissza, nyálazd inkább a papírokat, te vén hülye! - kiáltott rá a másik, egy igen megtermett darab.
Mindketten elhallgattak, mert egy hatalmas bömbölés rázta meg Gili York egész területét.
- RI-KI-KI VAGYOK A MACSKA, ÉS SZERETEM A PARADICSOMOMAT! MELLESLEG NEM AKAROK A FÖLD MÉLYÉRE MENNI, A MAGASA JOBBAN TETSZENE!
A kiáltást borzalmas rengés követte, Rikiki az ostoba macska ugyanis a kukachivatalnokokra fittyet hányva, fölkelt a sáros földről, lerázta hátáról sorsát mely addig a földhöz szegezte. Ráugrott, szitkozódott, forró kalapácsot vett elő farzsebéből, és addig ütötte amíg meleg. A felhőkarcolók így is leomlottak, de legalább megtudtuk hogy Rikiki saját sorsának kovácsa.

 – Elég sokszínű! Látok ott pirosat, fehéret, még zöldet is.
 – Csak te lógsz ki onnan a narancskáiddal!
 – Más körzetekbe erősebb vagyok, nézd! – mondta a narancssárga, és képernyőt váltott. A többi ámuldozva, nézte. Egyedül a vörös szólalt meg fölényesen:
 – Szarra se mész a kétharmadoddal, amíg enyém a harmadik, mindenbe belepiszkítok, és keresztülhúzom szánalmas, fejlesztésre szánt terveidet.
 – Majd szépen kivásárollak, amint jobban megszedem magam, és jöhet a szopás! Imádkozni fogsz a börtönért!
 – Hát nyolc éve nem voltam börtönbe, pedig nézz rám, milyen szarul állok. Csak nem tudsz megfingatni!
 – Örülj magadnak, neked legalább vannak helyeid! – panaszkodott szorult helyzetére a zöld.
 – Még mindig több pénzzel rendelkeztek, mint jómagam, és az adókat is elkerülitek, mellesleg már rég 1v3 ba csináljuk, és én vagyok egyedül… – folytatta volna a fehér, de a piros egy hirtelen ajánlattal félbeszakította.
 – Jó akkor a Vörösmartynál lemondok a zöld javára.
 – Kellenek cserébe az Angyalföldi körzetek?
 – Zsír, de meg kéne szereznem az ország édesvíz készletét is, az úgyis jelzálog alatt van…
 – Megbeszélhetjük…  mehet a következő forduló?
 – Hékás srácok! Abbahagyni a monopolyt! Óra van! – üvöltözött a tanár, és egy határozott mozdulattal kivette a telefont a kamaszok kezéből, ezzel véget vetve a derűs játéknak.

Pletyka Róbert újra egy gonosz terven agyalt. Dolgokat mondani másokról, pletykálkodni. Robi itt érezte otthon magát. Ez volt az ő önmegvalósító formája. Most éppen, mint gyakorlott rágalomgyártó a következő szavakon gondolkozott. „Találkozzunk nálam kettőkor”, „olyan régóta halogatjuk ezt”, „nem kell, van nálam”, „tegnap nem mentél el?”, „szóval ma mindenképp…”, „oké várlak, puszi”. Nos, ezen mondatok összekombinálása, nála rutinmunkának számított. Sokszor csinált már ilyet, és voltak nehezebb ügyei is. Szürkeállománya pörögni kezdett és a „meghalt az anyósa” fogástól, a „lefeküdt a legjobb cimborája nőjével” kombóig mindent átnézett. Realizálódott benne, hogy ez egy X lefeküdt Y-al sablon.  Addig nem nyugodott, amíg nem derítette ki a másik fél kilétét. Ezeket egy telefonbeszélgetésből szűrte le, amit éppen kiállhatatlan, utálatos osztálytársa folytatott a szünetbe. Robi, nem tudta még, hogy ki lehet az a szerencsétlen nőnemű, ezért alattomos cselhez folyamodott. Benyalós modorával eltarhálta sorstársa telefonját. El kellet neki küldeni egy SMS-t, de az ő Nokiája szar és mindig lemerül. A balek bekapta a horgot, és segítőkészen nyújtotta mobilját Robinak. Nem figyelt arra, hogy Róbert mohón a híváslistára vetette magát. Azt se vette észre, ahogy gonosz pletyka gyárosunk szeme elkerekedett, és ördögi mosoly jelent meg az arcán, hiszen a legutóbbi híváshoz nem az Utálatos Osztálytársa barátnőjének a neve volt írva. A profi pötyögött még a látszat kedvéért, sőt küldött is anyukájának egy üzenetet. Megírta neki, hogy süssön palacsintát, és természetesen, ha akar valamit az ő számára válaszoljon. Utána megtapogatta göndör fürtjeit. Végigsimította ujjaival, az elfajzott kecskeszakállát. „Nincs menekvés” – gondolta. Ebből a helyzetből lehetetlen volt gyanút fogni. Szerette ezt, imádta, úgy érezte ilyenkor felfrissül, megváltozik. Kereste, és akarta a változást. Nem csak saját magán, másokon is. Azt kutatta, hogyan tud minél hatásosabban embereket egymásnak ugrasztani, rágalmaival. Nem számított, hogy amit terjesztett az igaz volt-e vagy sem. Itt a második érvényesült. Csak idő elteltével rendeződött minden, mert a telefonbeszélgetés így hangzott:
Lány: Szia! Említetted, hogy menni kéne jegyet venni. Nagyon régóta hanyagoljuk, sietni kéne, mert el fog fogyni.
Utálatos osztálytárs: Hali! Okés! Találkozzunk nálam kettőkor. Olyan régóta halogatjuk ezt.
Lány: Pénzed van? Vagy megint csóróskodsz? Adjak kölcsön?
Utálatos osztálytárs: Nem kell, van nálam
Lány: Jó, de még annyit hogy nem érek rá egész délután. Tegnap nem voltam edzésen, ma nem hagyhatom ki!
Utálatos osztálytárs: Tegnap nem mentél el? Szóval ma mindenképp….
Lány: Igen, tudod nagyon szigorúak az egyesületnél. De most leteszem, mert nálunk csöngetnek. Szia, puszi!
Utálatos osztálytárs: Oké, várlak. Puszi.

Az Arany Evőkanál Horda (később: AEH), kialakulása megegyezik a menza megteremtésével. Szélsőséges, félkatonai szervezet, mely igen erős befolyással bír az étkezdében. Céljai közé sorolható, a gyámoltalan gimnazisták ebédjének totális szabotálása, és az asztalok fölött álló teljes menzabirodalom kiépítése. Módszereik teljesen radikálisak, és szemben állnak, a konyhás nénik által megalkotott alkotmánnyal. Terrorcselekményeiket három fő típusra oszthatók,
A, A kancsók eltérítése:
Ez a leggyakoribb esete a konyhaterrorizmusnak. A magasabb rangú vezetők, berontanak az ebédlőbe és sorban állás helyett, a kancsókra vetik magukat. A többiek támogatván őket, kihozzák nekik az ételt. A konyhafőnökök, ez ellen védekezvén, bevezették a pohárban adagolt szörp törvényt. Azonban ez csak a pénteki napra érvényes, hiszen naponta ezt végrehajtani óriási erőfeszítésekbe kerülne.
2008.04.03: Több ivókancsót bitoroltak el jogtalanul, így a szerencsétlen áldozatok (az étel fűrészpor jellege miatt) szomjan haltak.
B, A sor eltömítése:
Az AEH harcra hívja tagjait. A sornyüvők, minden erejükkel azon vannak, hogy eldugaszolják a sort. Segítő tanárokat használnak fel azért, hogy a blokádjukat ne lehessen feltörni, akármennyire is siet az ember.
2008.01.13: Több gimnazistát is megakadályoztak a sorra kerülésében, akiket utána segítő tanáraik visszatoloncoltak óráikra.
C, A totális helybeszüntetés:
Ez a legritkább formája, mert teljes szervezettséget és koncentrációt igényel. Általában csak külső segítséggel tudják végrehajtani. A terroristák szó szerint kiszorítják a gimnazistákat, olyan módon, hogy minden széket elfoglalnak és addig időznek ott amíg a felsősök tovább nem vonulnak. A felügyelő tanárok legtöbbször gyalázatosan, szemet hunynak eme cselekedet felett.
2009.09.09: A gonosztevők csatlósokat béreltek fel, így sikerült elfoglalniuk minden ülőhelyet. Ez arra kényszerítette a gimiseket, hogy állva fogyasszák el, amúgy sem kellemes kosztjukat.
Az AEH-en belül szigorú hierarchia uralkodik. A kán és a tanácsadói köre ritkán mutatkozik, onnan lehet felismerni őket hogy nem a menzakosztot eszik (ha ilyenekkel találkozunk azonnal kínáljuk meg egy kis menza-moslékkal és figyeljük meg az elváltozásaikat az arcukon). Ők szervezik a sornyüvőknek a felvonulásaikat, fegyveres erődemonstrációikat.
Az AEH tagjait, több étkezdéből is kitiltották már. Az Őz Utcai menza jogrendszere, oly labilis, hogy ide telepítik fészküket és szabadon garázdálkodnak.
A tagok átlagéletkora 10 év.

Csak lelépett a nagyszünetben, dobni egy sárgát. Utána köddé vált. De hogy hova? Nem tudta senki. Azt se értették a barátai, hogy egy WC-ből hova lehet eltűnni. Pedig el lehet. Sőt természetes is, hogy szegény főhősünk, el akart menekülni a konténer WC fojtogató börtönéből. Mert aki megjárta, és érzékszervei a helyén vannak, biztosra veszi, hogy nem akar még egyszer oda visszamenni, az illatok és a szenny birodalmába.
„Szúr az ágyékom, kapitális hiba volt reggel benyelni másfél liter teát. De hallom a csengőt, és azonnal eszelős módon futok a zsúfolt folyosón, elegáns korcsolyázó mozdulatokkal kerülgetve az alsósokat. Megcélozom a legközelebbi budit. A mosoly azonnal lelohad az arcomról, amikor realizálódik bennem, hogy a hírhedt konténer WC felé tartok. Még egy lépcsőfok sorsom meredek lejtőjén. Keménynek kell lennem, ez nem gyerekjáték. Ott vagyok az undorító ajtó előtt, melynél csak a belseje lehet visszataszítóbb. Nagy levegőt veszek és belépek (csak el ne csússzak egy büdösen fortyogó húgytócsán). Mint egy rokkant és nagyra nőtt mókus ugrálok a legközelebbi toaletthez. Vigyázz ne érj hozzá, és a falhoz sem! Csak ne érj a falhoz, mert leesik a kezed! – mondogatom magamnak. Sikerül megállapodnom a retyónál, és végre kijön, aminek ki kell jönnie. Elégedett mosollyal hugyozok mellé (ennek a helynek már úgyis mindegy). Kilépek a doh-szagú előtérbe ahol egy roppant WC papír hatalmas robajjal, zuhan az előttem elterülő, undorító folyadékba (a plafonról, nyílván szeretett diáktársaink következményeként, vagy lehet, hogy önálló életre kelt és a plafonra menekült, az alul megrekedő gázok elől). Gusztustalan nyáladék csap fel minden irányba, és az ázott papír molekuláira esik szét, ahogy a földön fekvő sav szétbontja atomjait. Elegánsan átlépem, és levegőt veszek. Sose bírom sokáig lent tartani. Marja a torkomat az átkozott elegy, ami itt fejlődik. Több száz tűként döfi át újra és újra tüdőmet, a konténer levegője. Fuldokolva, a mosdóhoz érek. Megeresztem a vizet, de a csap ehelyett, összeragadt haj és körömdarabokat prüszköl. Elrántom a kezem, ujjaim tornászokat megszégyenítő piruettel, hajol el egy felettébb megtermett csomó elől. Szidom a koszos mosdó felmenőit, és egy heves mozdulattal a kilincsért nyúlok, hogy elmehessek végre erről az istenverte helyről. Az ajtó azonban nem mozdul, és én is megtorpanok, hogy mi a gránát van. Megpróbálom újra és újra. Telefonomért nyúlok, mert látom, hogy ezt az ajtót, amit nyílván cementből csináltak, hogy a sugárzást visszafogja, áttörni egyszerűen lehetetlen. De térerő sincs ezen az átkozott helyen. Ekkor a gáz, amit belélegeztem, elkezdi éreztetni a hatását. Minden élénkebbé válik, és nagyon bezárva érzem magam. Mintha élve eltemetnének, de az én koporsóm kicsit tágasabb és össze van pisálva. Megszédülve, odatántorgok az egyik piszoárhoz. Amiből zöldes füst íves vargabetűket írva, szállingózik fel. Undorom ellenére belenézek, hajt a mocsok, ami már irányítja az agyam. Nagy döbbenetemre, egy szépen megtermett, vaskos, vigyorgó, sőt beszélő ürüléket pillantok meg benne. Valamit hozzám mormog, én meg kapva a lehetőségen, megkérdezem tőle hogyan, jutok ki ebből a lidércnyomásból.
 - A baloldali budi még nincs eldugulva. Húzd le magad rajta! – mondja a szar, tündéri hangján, én meg megteszem. A csilingelő hangtól még mindig zúg a fülem, de szépen lassan elveszik az örök csobogás között.

Becsöngettek, én sejtettem, hogy egy szokványosan förtelmes olaszórának nézünk elébe. Azonban amit átéltem, az rosszabb volt, mint egy fentebb említett tanóra. Ez pedig már nagy szó. A padtársam hiányzott, így tökéletes magányomban vegetáltam. Annyira, és annyira gondolkoztam, elmélkedtem, hogy közbe a  hmm-ük és a „benegraziék” csak úgy repkedtek a fülem mellet mint roppant golyóbisok. Unott fejjel a táblát figyeltem, örülök hogy nem láttam az arcomat, az olaszóra ugyanis olyan mimikai élményt varázsolhatott elő bennem, mintha egy vakondnak nézném végig a napját. Nos, nem tudtam akkor melyik az unalmasabb, de mai fejjel kijelenthetem, hogy inkább a vakondot néztem volna. Fájdalmas agóniámban, gépiesen írtam a szavakat a tábláról ahogy, minden egyes átkozott órán. Ekkor valami hirtelen mellbevágott. Éltem át ijesztő pillanatokat órán, például amikor a magnó önálló életre kelt, és lemezlovag tudását csillogtatva, mixelni kezdte kedvenc párbeszédeinket. De ez nem volt semmihez se fogható. Nem tudtam parancsolni a kezemnek, ami folyamatosan ezt a szót írta: lezione d’italiano, lezione d’italiano, lezione d’italiano. Utána a toll semmivé foszlott, egyszerűen eltűnt. A tinta megelevenedett a papírlapomon, és egy ismerős szót kezdett el formálni. „Dupla”-olvastam ki, és nem tudtam hova tenni a fejemben. Először duplakávé-ra gondoltam, de az lehetetlen, hiszen én utáltam a kávét és a mai napig utálom. Ekkor már eszelős módon, a papírt figyeltem, nem érdekelt a külvilág. A papírra koncentráltam oly élesen, és lám vörös cseppeket láttam rajta. Az csontjaimat hidegség járta át. Belém nyilallt a felismerés szörnyű gondolata: a kezem ázott a saját véremtől. Valami kiolvashatatlan szöveg véste, bele magát a tenyerembe. Nem éreztem semmit, nem fájt csak ott volt. Amit felfedeztem benne egy kerek D betű a mutatóujjam vonalában. Azt követte egy U betű, és ez már nagyon sejtetően hatott. „DUPLA!”-fogalmazódott meg bennem. De mit jelenthetett ez a szó, hogy Dupla? A választ azonnal megismertem amint lejjebb tekintettem, mert még vérzett a kezem a kacifántos írástól, ami közben formálódott. Így megértettem mit közölt a második sor. Bár ne tettem volna. Amit ott megpillantottam felülmúlta, lidérces rémálmaimat, legkegyetlenebb fóbiáimat. Olyan volt, mint egy élve eltemetés, olyan mintha az ember a saját agyából kellene, hogy lakmározzon. Mintha a saját gondolataid zabálnák fel, vérszipoly férgekként a tested.  Úrrá lett rajtam a pánik, körbenéztem a teremben. De minden megváltozott. A többiek mind olaszkönyveikbe roskadva, mozdulatlanul hevertek. Felkeltem a padomtól, de testem csigalassúsággal követett. Éreztem, hogy húz valami vissza. Egy fagyos szellő, holott kint tavaszi napsütés uralkodott. Az olaszkönyvemből áradt, és próbált magába szippantani. Minél jobban harcoltam vele, annál erősebben szívott be, mint valami hatalmas vákuum. Az ujjam már a fénymásolt borított érintette, amikor egy éles csengő hasított bele a levegő. Hidegzuhanyként ért, hogy újra megelevenedett a terem és Árpika a göndör fürtjeivel nézte az arcomat. „Mi a fene van?”-kérdezte, kimódolt hangján. Én csak egy mondatot bírtam lihegni kiszáradt torkomon: „Dupla Olaszóra”.

u.i.: Remélem sose élek meg egyetlen dupla olaszórát sem. Inkább lőjjenek tarkón

Az a szó, hogy izomláz minden rendszeresen sportoló, de sokszor még nem sportoló életét keseríti meg. Ugyanakkor egy jel, hogy nem volt hiábavaló, amit tegnap tettünk. Mindenki mást mond, hol a legborzalmasabb. Menjünk hát talptól a fejed felé.
Vádli:
Úgy sétálgatsz, mint egy buzi.
Comb:
Amikor a nagymamádhoz mész fel, vasárnapi ebédért, a komcsi lakótelepre, szidhatod a bibircsókos, vén szipirtyót, amiért képtelen volt, újra életet lehelni, a kibaszottul nyikorgó, rozsdás múlt évezredből származó kommersz liftbe. Ha végeztél az ebéddel, és jössz le, a lépcsőkön átéled ugyanezt. A káromkodás mértéke egyenesen arányos, azzal a ténnyel, hogy a nagyid hányadikon lakik.
Hasizom:
Ha stand-up comedyt nézel, vagy éppen böfögő versenyt akartok rendezni, akkor előre szólok, krisztusi agóniákkal fog ez járni. Majd minden mosoly után a hasadhoz kaphatsz, hogy „apicsába”. Persze a második opciónál, esélyesebb, hogy a cimborád kolbászos-hagymás szájszaga fog megölni, nem a hasizomlázad.
Hátizom/Derék:
Ha a börtönbe lehajolsz a szappanért, nem csak a segglyukad fog fájni. Használj tusfürdőt!
Mellizom:

Az illendő fogyasztás miatt, és a balesetek elkerülése végett:

első:
Ne tisztelj más, tablettás borokat!
második:
Ne fogyaszd kóla nélkül!
harmadik:
A házibor nevét hiába ne mondd!
negyedik:
A házibort sose ronts meg energiaitallal!
ötödik:
Szeresd és tiszteld a saját háziborod!
hatodik:
Ne igyad húzóra!
hetedik:
Ne finnyáskodj!
nyolcadik:
Tűrd el a gyomorbántalmakat!
kilencedik:
Ne dicsérd más italát, ha az nem méltó rá!
tizedik:
Ne kívánd ivócimborád poharát!


u.i.:
Egyél hozzá kenyeret, mert a házibor hajlamos eltörni az üres gyomrot, és ha kitörik a gyomrod az kellemetlen


 

Avagy a magasztos alkohol hadművelet.
Hozzávalók:
Egy teljes lakás, alváslehetőségekkel (Fürdőkád,ágy,asztal alatt, mosogató?!..stb), és a teljes komfortérzet növeléséhez elengedhetetlen kellékekkel (hányós vödör, mikró virslisütéshez, hűtő). Illetve nem árt ha van fűtés, és valami padló, hiszen azis tökéletes szundító alkalmatosság.
Néhány elvetemült haver, koma (nők-barátnő? kérem...még egy rekesz sört)
Egészséges máj (ezután nembiztos hogy az marad)
sör és mindenféle alkoholos mámorító ital tetszés szerint

ezeket fűszerezzük meg egy hétvégével amikor mindenki ráér.
Nos első lépésként bevásárlás, utána megérkezünk a helyszínre (IGYUNK! ez fontos). Amint felavattuk a hütőt pakoljuk tele sörrel, és egyéb hozzávalókkal. A sört a hütőbe hatos fokozaton huszonöt percig hütjűk, és közben ellenőrizzük ujjunkal elég hideg-e már. FONTOS: A sör hűtése közben el ne felejtsünk inni eggyet. Vagy kettőt. A sör kész állapotban azonnal fogyasztható, és javallot is fogyasztása iziben. A sörhöz ajánlott fűszerek: Rum, pálinka, gyomorkeserűek. Ezek kiválóan passzolnak a sörhőz, zamatát,ízét megbolondítják. Az igazán ínyencek rapidba is elfogyaszthatják, bár ez feletébb megterheli a gyomrot. (CSAK GYAKORLOTT FOGYASZTÓKNAK AJÁNLOTT!!!!)
A második fogás elkészítése előtt feltétlen igyunk egyet, ez segíteni fog. Igazából ez egy alternatív lehetőség is, ha nem tudunk sörhőz jutni (KAPITÁLIS HIBA). Fogjunk egy edényt és törjünk fel bele kettő vagy három energiaitalt. Ezután egy üveg vodkát adjunk hozzá, és keverjük el. Ha jól elkeveredett öntsünk hozzá egy-másfél liter narancslevet (ízlés szerint). Kettő emberre tálaljuk. Utána kostóljuk meg mihamarabb.
Végül, de nem utolsósorban készítsük el "Leonídász reggelijét":
Ha még nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, e recept elkészítéséhez, igyunk egyet.
hozzávalók: kettő egység piros abszint, nyolc egység vodka, tíz-tizenöt egység fanta vadmálna. (egység=1deci, de nagyobb lakomákhoz akár lehet 1 liter is)
A hozzávalókat alaposan keverjük el, és tegyük be a hütőbe negyed órát hűni (szintén hatos fokozaton). Az így kapott főzetbe kenyeret, kalácsot illetve különböző pékárukat mártogathatunk(ki mit kedvel). Ha végeztünk az evéssel, lehajthatjuk főzetünket, ami kitisztítja a torkot, ha megakadna a falat.
Ha nincs kedvünk vesződni a kenyerekkel, fogyasszuk el anélkül, és így megkostóltuk "Leonídász reggeli kávéját"

Jó étvágyat!



 

Emelt szintű punnyadás érettségi esszéfeladat

Több szóval is be lehet határolni a témát. Punnyadás, gübbedés, müggedés és hasonlók. Felettébb alantas dolog. Általában sikertelenségek után következik be, de van, hogy váratlanul és aljas indokból tör rá az emberre. Kéz a kézben jár az álmatlansággal, enni nem tudással, és kedvetlenséggel. A punnyadásnak több alfaját is megkülönböztethetjük. Ezeket okozók szerint kell csoportosítanunk. Az első és talán leggyakoribb, a Nő Utáni Punnyadás (punnyasztica femina) ami elkerülhetetlen minden férfi életében. Nőkre vágyódás, nőkkel való sikertelenségek esetén léphet fel. Mellékhatása szerelmeslevelek, illetve dalok írása. Nagyon elfajzott esetekben akár, tettlegességig fajulhat. Ha az ember a punnyasztica feminával megfertőződik, azonnal a barátjaihoz kell sietnie, és bő alkohollal fertőtleníteni. Különben a punnyadás maradandó sérüléseket okozhat!!! A punnyadás akármilyen lelki hatásra bekövetkezhet, és innentől megállíthatatlan az 1-2 órától több napig tartó stádium. Általánosságba elmondható, hogy a punnyasztica feminát könnyebb megelőzni, mint kikúrálni. A regisztrált punnyadók nagyrészét, ez az alfaj jellemzi. A nőknél ez a punnyadási forma nem ismeretes.
Elmondható, hogy sok művészre a nők utáni punnyadás ösztönzőleg hatott. Gondoljunk csak költőink szerelmes verseikre. Tehát a punnyadás hatása szülhet értékes munkákat az utókornak, azonban az érzés mindigis negatív marad.
A punnyadás másik tetemes képviselője a Buli Utáni Punnyadás, ill. a Buliban Punnyadás (punnyasztica delectatio). Nos, a Buli Utáni Punnyadás gyakran társul fejfájással, gyomorégéssel, rossz közérzettel (nem azonos a másnapossággal, azonban a kettő tünet sokszor együtt jelentkezik). A Buli Utáni Punnyadás, csakis egy átmulatott éjszaka következtében alakulhat ki. Ez az alfaj nem tör rá hirtelen az emberre, előzmények nélkül nem jelenik meg. Sokan ezt cáfolják, azonban ez a nézet téves! Csupán annyi van mögötte, hogy a Buli Utáni Punnyadásnak lappangási ideje van, ami pár perctől akár 4-5 óráig is eltarthat. Ezt a személy életkora, illetve családi és genetikai ellenállóképessége határozza meg. A Buli Utáni Punnyadást csak szórakozással, lehet elűzni. Illetve tudományok kimutatták, hogy a gyilkolós számítógépes játékok sok embernél felettébb hatásosak.
Elkövetkezett az idő, hogy beszéljünk a punnyadások legveszélyesebb fajtájáról a Buliban Punnyadásról. Más néven aktív punnyadásról. Az aktív punnyadás sok fiatal életét keseríti meg, könnyen felismerhető, tünetei: szótlanság, bambulás, aluszékonyság, kedvtelenség. Legfőbb okozói: alkohol hiánya, lassú zene, rossz társaság. Az aktív punnyadás levegőn keresztül terjed, sokszor társaságok életét keseríti meg. Pozitív mellékhatása hogy, eltünteti az agressziót. Ez a leggyorsabban lezajló punnyadási lételem, azonban a legveszélyesebb is. Minden előzmény nélkül átveheti az uralmat az immunrendszer felett, és estéket dönthet romba. Az aktív punnyadásnak van ellenszere, ami AZONNAL megszünteti, ilyen például a „hazamegyek- effektus”, illetve a „most akkor nagyon bekúrok-effektus”. Az aktív punnyadás a társadalom óriási problémája, bátran fel kell lépni ellene.
A punnyadásnak még sok okozója, és ez által sok alfaja létezik, amiről még nem tudunk. A punnyadás egy megfoghatatlan dolog, ez a jellemzés nem tud elegendő védelmet adni azoknak, akik nem tapasztalták saját bőrükön. Ámen
Szebb jövőt, kevesebb Punnyadást!
                                                                        Kondricz Koppány